2004. december 1., szerda 15:52

A népszavazáson, nem a pártokról, hanem a saját sorsunkról döntünk!
    Budapest, 2004. december 1., szerda (OS) - A december 5-i népszavazás egy kivételes lehetőség mindannyiunk számára. Ahogyan nő a száma a rendszerváltozás nagy várakozásait megcsúfoló éveknek, egyre kevesebben megyünk szavazni, amikor arról kell döntenünk, kik képviseljék érdekeinket az Ország Házában.

    Most azonban végre másról van szó: nem pártok választási programnak álcázott, kifényesített zsibvásári ajánlatai közül választunk, hanem magunk határozzuk meg a parlamenti képviselők munkáját. Egyben lehetőséget biztosítunk nekik, hogy a legközelebbi jövőben végre megmutassák, melyik csoportosulásnak számít a választók akarata, és melyikük érzéketlen a közvélemény értékrendjére.
    Bizonyára nem a választókat, hanem a választott képviselőket terheli a felelősség azért, hogy egyre többen gondolják úgy közülünk, a politika által meghatározott életünkre úgy sincs érdemi ráhatásunk, a pártok választási ígéreteinek betartása már nem is számít erkölcsi kérdésnek, hiszen az alaptalan, már kimondásakor sem komolyan gondolt ígérgetések lassan a politikai színjáték, a szemfényvesztés szokásos eszköztárába tartoznak.
    December 5-ei döntésünk azonban nem a magyar közélet részletkérdéseiről szól, hanem európai versenyképességünket is alapvetően meghatározó kérdésekről.
    Hasonlítsuk a két kérdést családi életünk viszonyaihoz. Mennyire fontos a családunkban, ha beteg a családfenntartó? Fontos-e számunkra, hogy gyorsan meggyógyuljon? Felelősséggel akarunk-e dönteni a gyógyításának körülményeiről, vagy azt nézzük, hogy az egészségpiacon hol kapjuk a legolcsóbb ajánlatot, amely mellé esetleg még egy vásárlási utalvánnyal is kedveskedik a gyógyító vállalkozó, amit az érdekkörébe tartozó dohányboltban, vagy borkimérésben le is vásárolhatunk? Amennyiben nem gyógyulunk, hanem rendszeres kuncsaft válik belőlünk, a kocsmában további kedvezményekre is számíthatunk!
    Gondoljunk arra is, mindegy-e számunkra, hogy családunk, rokonságunk mekkora, számíthatunk-e többen is egymás segítségére, vagy legbiztosabb, ha mindig csak magunkra gondolunk, és senkivel sem törődve csak a ma divatos  önmegvalósítást  tartjuk fontosnak?
    Közösségi lényekből áll-a még a magyar nép, vagy elkülönült, magányosan küszködő, egymás ellen kijátszott páriák félrevezetett csapata.
    Erről fogunk dönteni, amikor a két kérdésre választ adunk. Fontoljuk meg jól, most a jövőnkről döntünk, a pártokat egyelőre felejtsük el!
    További információk a www.abosz.hu internet címen olvashatók.


Budapest, 2004. december 1.


Pós Péter,
az Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége (ABOSZ) elnöke,
a Nemzeti Egészségügyi Tanács tagja

    Kiadó: Asztmás és Allergiás Betegek Országos Szövetsége

-------------------------------------------------------------------

    Kérjük előfizetőinket, hogy az Országos Sajtószolgálat anyagait minden esetben OS jelzéssel használják fel.
    Az OS-anyagok nem az MTI kiadás részei, szó szerint továbbított szövegeiért a közlő a felelős.


Forrás: OS Országos Sajtószolgálat

MTI  © Minden jog fenntartva.